Cikkek ezzel a címkével: USA

NASA – a Marsra lépést nem kerülheti el az ember

Nem kerülheti el az ember, hogy a 2030-as évek végéig a Marsra ne lépjen, az Egyesült Államok számára pedig ez még prioritás is – jelentette ki hétfőn Charles Bolden, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) igazgatója egy washingtoni tudományos konferencián.

Mars bolygóBolden hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a gazdaságilag szűkös idők ellenére továbbra is elkötelezett az űrkutatás határainak további tágítása mellett.
“Egy Mars-misszió ma az emberiség számára a legfőbb űrkutatási cél és prioritás a NASA számára is. Kutatási programunkat teljes egészében ennek a célnak az eléréséhez igazítottuk” – hangoztatta a NSA vezetője.
Charles Bolden rámutatott, hogy Barack Obama amerikai elnök, aki az 2014-es pénzügyi évre 17,7 milliárd dolláros büdzsékeretet kér a NASA számára, támogatja a Mars-kutatás koordinált stratégiáját.

A NASA az űrhajósokkal végrehajtandó Mars-program egyik első lépéseként azt tervezi, hogy 2025-ben elfog és eltérít egy aszteroidát. Ugyancsak a projekt részeként Scott Kelly űrhajós 2015-ben egy egész évet tölt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), és ezzel lehetővé teszi az amerikai orvosoknak, hogy tanulmányozzák a tartós súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az ISS személyzetének tagjai most hathónapos váltásokban dolgoznak.

A Mars-utazásnak azonban egyelőre több komoly műszaki-tudományos akadálya van. Ezek egyike, hogy még nem épült olyan űrhajó, amely képes lenne egy irányban hét hónapig repülni. Nem világos az sem, hogy az emberi szervezet hogy reagál majd az utazás közben kapott sugárzásra, mint ahogyan az sem, hogy az űrhajósok hogy lesznek képesek létezni a “vörös bolygó” felszínén.

Bolden azonban, a Holdra szállás tapasztalataira hivatkozva, derűlátóan nyilatkozott a technikai nehézségek megoldásának kilátásairól és hangoztatta, hogy a NASA-nak minden idejét és minden dollárját a Föld körüli alacsony pályán való keringés, valamint a Holdon túlra jutás műszaki lehetőségeinek kifejlesztésére kell fordítania.

Az Egyesült Államok az egyetlen ország, amelynek sikerült automata szondákat eljuttatnia a Marsra. Legutóbb 2012 augusztusában a Curiosity kutatójármű jutott el a bolygó felszínére.
A Curiosity és tartozékainak tömege azonban csak egy tonna volt, az emberi életfeltételek kialakításához azonban legkevesebb 40 tonnányi hasznos teherre lenne szükség. John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatója nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az emberi Mars-missziót egy újabb automata eszköznek a bolygóra szállítása előzné meg, amely víz után kutatna, és támpontként szolgálna a leendő expedíció navigálásánál is.

Elsőként hoztak létre robotlegyet amerikai kutatók

Két centiméter hosszú és mindössze 0,08 gramm tömegű robotlegyet hoztak létre a Harvard Egyetem kutatói – írta a Science című amerikai tudományos folyóirat.

robotlegy-harvardKevin Ma és csapatának találmánya egészen új rálátást nyújthat a rovarok repülésének működésére. A házilégyre hajazó műrovar két szárnyával másodpercenként 120-at ver, valódi párja ennél tízzel több szárnycsapásra képes. A robotlégy szárnyai 110 fokban nyithatóak, míg az igaziéi akár 120-150 fokig is széttárhatók. A műlégy képes alapvető manőverek végrehajtására, valamint akár egy helyben is tud lebegni a levegőben.

A dolognak egyetlen szépséghibája van, hogy a 19 milliwattos teljesítményt jelenleg csak hálózati áramforrásról tudják biztosítani a kutatók, de tervezik az elemmel ellátott robotlégy létrehozását is.

Az aprócska műrovar már eddig is rengeteg kihívás elég állította fejlesztőit, mivel csak különleges anyagok képesek a szükséges teljesítményt nyújtani a fellépő terhelés mellett. Így a kutatók például olyan anyagból hozták létre az icipici szárnymozgató izmokat, amelyek piezoelektromos tulajdonságokkal bírnak, azaz elektromos feszültség hatására megváltoztatják az alakjukat.

A légy az egyik legügyesebb levegőakrobata: villámgyorsan képes elkerülni a veszélyt, sőt, képes egy szélben mozgó virágon landolni. Ezért nemcsak megfigyelés szempontjából érdekes, de jó alap a miniatűr, repülő robotok létrehozásához is – vélik a kutatók.

Play Youtube VideoRobotlégy


A Golden Gate híd

A Golden Gate híd (magyarul Aranykapu) az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, amely a Csendes-óceánt és a San Franciscó-i öblöt elválasztó szorost íveli át.

Golden Gate BridgeA San Francisco-félsziget északi csúcsán elterülő San Franciscót köti össze Marin megyével. A Golden Gate híd építését 1933. január 5-én kezdték el, és 1937. május 27-én adták át a gyalogos forgalomnak, ezt követően 27 évig, a New York-i Verrazano-Narrows híd elkészültéig; a világ leghosszabb függőhídja volt.
A híd azóta San Francisco szimbóluma lett. Az Amerikai Építészek Intézete 1999-ben listát állított össze az USA legnépszerűbb építményeiről, a Golden Gate híd az 5. helyen szerepelt. A hatsávos út mellett a hídon gyalogosan és kerékpárral is lehet közlekedni. A híd alatt nagy a hajóforgalom.

Előzmények

A híd megépítése előtt hajón, csónakon lehetett átkelni a San Franciscó-i öblön, a rendszeres komphajójáratok az 1840-es években indultak meg. Az átkelés 20-25 percet vett igénybe. San Francisco volt a legnagyobb amerikai város, amelynek ellátását kizárólag komphajók biztosították. Mivel a városnak nem volt állandó összeköttetése az öböl más helységeivel, lassabban fejlődött. A szakemberek egy része azt állította, hogy lehetetlen hidat építeni a 2042 méter hosszú tengerszoros felett, ahol a rendkívül erős dagálykor örvénylik a tengervíz és a szoros közepén 150 m mélységet is eléri. A gyakori viharos szelek és a köd meghiúsítaná az építkezést. A híd építésének ötlete már régen felmerült. 1916-ban James Wilkins egykori mérnökhallgató javasolta a San Francisco Bulletin-ben egy híd megépítését. A város mérnöki testülete 100 millió dollárra becsülte a építés költségeit és kérdést intézett a hídépítő mérnökökhöz, hogy vajon olcsóbban is kivitelezhető lenne-e a híd. Joseph Strauss rendkívül ambiciózus, de fellegekben járó mérnök és költő válaszolt egyedül. Diplomamunkája egy 89 km hosszú, a Bering-szoroson átívelő vasúti híd terve volt. Strauss mintegy 400 szárazföldi felvonóhidat épített már, de a szóban forgó tervhez hasonló monumentális építményt még nem valósított meg soha. A tervrajzon két masszív konzolt gondolt el a tengerszoros két partjára, melyeket középen egy felfüggesztett szegmens köt össze. Strauss azt állította, hogy 17 millió dollárból meg tudja építeni a hidat. A legkézenfekvőbbnek tűnt egy függőhíd típusú építmény, amelynek megvalósítását segítenék a kohászat legújabb előrelépései.

Strauss több mint tíz évig kilincselt pénzügyi támogatásért Észak-Kaliforniában. Nagy ellenállásba ütközött, sőt bírósági perrel is fenyegették. Az USA Hadügyminisztériuma attól tartott, hogy a híd esetleges szabotázsa akadályozza a hadihajókat a kikötők elérésében. A szakszervezetek garanciákat kértek, hogy a helyi munkásokat fogják előnyben részesíteni. A Southern Pacific Railroad vasúttársaság, Kalifornia egyik legnagyobb üzleti vállalkozása ellenezte a híd építését, mivel konkurenciát jelentett volna komphajó flottájának. Pert indított a projekt ellen, de ezzel azt váltotta ki, hogy tömegesen bojkottálták a komphajókat. Az autóipar ellenben támogatta a híd tervét.

Golden-Gate-Bridge-meretek

Tervezés

Strauss lett a tervezésért és építésért felelős főmérnök. Mivel alig értett a kábel függőhidakhoz, szakértőket rendeltek mellé. Irving Morrow, viszonylag ismeretlen építész tervezte a hídtornyokat, a világítási rendszert, az Art déco elemeket (híd lámpák, hídkorlát, gyalogjárdák). A hídszerkezet színét (nemzetközi narancsszín) Morrow választotta a szokásos szürke és ezüst helyett, mert illett a tájhoz és ködben is jobban látható a híd.

Charles Alton Ellis rangidős mérnök volt a projekt fő felelőse, és állandó kapcsolatban állt Leon Moisseiff híres hídtervezővel. Moisseiff munkája volt a hídszerkezet alapterve, amelyben saját „kilengési elméletét” is alkalmazta. Bár a Golden Gate híd tervezése jól sikerült, a Moisseiff által tervezett első Tacoma Narrows híd (Tacoma Narrows hidak) leszakadt befejezése után egy erős szélviharban a rezonancia miatt.

Ellis tulajdonképpen nem rendelkezett mérnöki képesítéssel. Görög-matematika szakos egyetemi tanár volt és a szerkezettervezés szakértője. A Golden Gate híd tervezését nagyrészt ő végezte, de alig kapott elismerést életében. Strauss 1931 novemberében állítólag azért bocsátotta el, mert túl sokba kerültek a Moisseiff-fel váltott táviratok. Ellis, aki a híd megszállottja volt, és a nagy gazdasági világválság miatt nem talált munkát, tovább dolgozott fizetés nélkül 9 hónapon át heti 70 órában, és kézzel végzett számításai végül tíz kötetet töltöttek meg.
Strauss csak saját előmenetelét tartotta fontosnak és azt, hogy neve fennmaradjon az utókor számára. Kollegáinak munkáját sem anyagilag, sem erkölcsileg nem értékelte. Sikerült elhitetnie, hogy ő dolgozott legtöbbet a projekten. Csak jóval később ismerték el a többi mérnök munkáját. A Golden Gate Bridge and Highway District jelentést tett közzé 2007-ben az elmúlt 70 év felügyeleti gondnokságáról, amelyben a híd tervezését, hivatalosan is nagyrészt Ellisnek tulajdonította.

Finanszírozás

Kalifornia állam törvényhozó testülete 1929-ben hivatalosan megbízta a Golden Gate Bridge and Highway District korlátolt felelősségű társaságot a Golden Gate híd tervezésével, finanszírozásával és kivitelezésével. A New York-i tőzsde összeomlása után lehetetlen volt pénzt szerezni, így a társaság kötvénykibocsátásra törekedett. 1930 novemberében a híd építésében érdekelt megyék megszavazták a kötvények kibocsátását, de két év eltelte után sem sikerült eladni az összes kötvényt. 1932-ben a Bank of America, San Francisco alapítója, Amadeo Giannini a bank nevében megvásárolta a kötvényeket, hogy elősegítse a helyi gazdaság fejlődését.

Építés

Az építkezés 1933. január 5-én kezdődött. Strauss, a projekt vezetője naponta ellenőrizte a munkálatokat. A déli hídfő alapozásánál egy téglát helyezett el, amely egykori alma materéből, a Cincinnati Egyetem egyik lebontott épületéből származott. Strauss mozgatható védőhálót szereltetett fel az építkezés alá, ami akkoriban újdonságnak számított.

A híd egy feszített vázas szerkezetű függőhíd, melynek két hatalmas acélkonzolja között 1280 méter víz húzódik. A két óriási torony között feszülő híd két fő kábele amellett hogy megtartja a hídpályát, a nyomást és a feszítőerőt a tornyokon át a híd két végén lévő horgonyokhoz továbbítja.

Elkészülte után igen sikeres vállalkozásnak bizonyult: 1971-re megtérült az építkezés 75 millió dolláros költsége, pedig csak a dél felé, a San Franciscóba tartó utasok fizetnek rajta díjat. Az elmúlt hét évtizedben számtalan földrengést is kiállt, köztük az 1989-es, megsemmisítő erejű, 7,1-es fokozatú rengést. Fennállása óta csak háromszor kellett lezárni – erős szél miatt.

A híd – átadása idején a világ legmagasabb függőhídja – az öngyilkosok kedvelt helye lett: eddig körülbelül 1200-an ugrottak át a híd gyalogos járdájának korlátján, és zuhantak a mélybe. A híd közlekedési és biztonsági hatósága kétmillió dolláros pályázatot írt ki a védőkorlát tanulmányára, amelyet négy pályázó készített el 2006 augusztusára. A hatóság ezek közül választja majd ki a nyertes elképzelést annak érdekében, hogy lezárhassák a mindeddig megoldhatatlannak tűnő problémát. Az öngyilkosok elriasztására már több terv is született az utóbbi évtizedekben, azonban eddig egyik sem valósult meg.

Tigris várta a női vécében

Kifejlett tigrissel nézett farkasszemet egy nő az Egyesült Államokban egy női vécében. A vadállat egy cirkusz társulatából szökött meg, de csupán az illemhelyig jutott, melynek nyitott ajtaján besétált.

tigris-wcA nő a cirkusz előadásának végén tért be szintén a még mindig nyitott ajtajú vécébe, és miután becsukta maga mögött az ajtót, döbbenten szembesült a tigrissel, amely fél méterre megközelítette. Jenna Krehbiel csodával határosan megőrizte lélekjelenlétét, nagyon lassan megfordult és távozott az illemhelyiségből. Mint mondta, szociális munkásként dolgozik, és képzésének köszönheti, hogy higgadtan tudott cselekedni.
A cirkuszban vele volt 3 éves lánya, aki nem igazán érzékelte, hogy anyja mekkora veszélyben forgott.

“A lányom megkérdezte, hogy a tigris a vécézés után mosott-e kezet. Csakis ez aggasztotta” – idézte a nőt a Yahoo című amerikai hírportál.

3D-s nyomtatási technológiával pótoltak ki egy koponyát az Egyesült Államokban

3D-s nyomtatási technológia igénybevételével pótolták ki egy sérült emberi koponyacsont háromnegyed részét az Egyesült Államokban.

Objet1000_3D-Printer-open_lowAz Oxford Performance Materials nevű cég által kidolgozott eljárást a közelmúltban hagyta jóvá az amerikai élelmiszer- és gyógyszerengedélyezési hatóság (FDA), és az első beültetést a hét elején hajtották végre. Scott DeFelice, a vállalat elnöke elmondta, hogy a 3D-s nyomtatással rétegről rétegre építik fel az implantátumot a beteg koponyájáról digitális úton készített modellre támaszkodva. A technológia rendkívül pontos, a legapróbb felületi sajátosságot is képes rávinni a beépítendő koponyarészre, ami elősegíti mind a sejtnövekedést, mind a bőr visszaültetését.

Tájékoztatása szerint havonta 300-500 amerikai állampolgár szorul koponyacsontpótlásra. A páciensek között csontrákos betegek éppúgy megtalálhatók, mint autóbalesetek áldozatai vagy fejsérülést szenvedett katonák.
A TechNewsDaily.com portálnak felfedte, hogy a technológia alkalmazását minden csontfajtára ki akarják terjeszteni, már hozzá is kezdtek a szükséges FDA-engedélyezési kérelem összeállításához. A piac nagyságát évi 50-100 millió dollárosra becsülte.
Az Oxford Performance Materials a háromdimenziós EOS P800 lézeralapú nyomtatási technológiát fejlesztette tovább úgy, hogy az implantátumok alapanyagaként a hő-, vegyszer- és kopásálló poliéterketont (PEEK) használja.
Az eljárást már egy éve alkalmazzák az Egyesült Államokon kívül.

Fotó: 3dprintingindustry.com