Cikkek ezzel a címkével: lélek

Gyermeklélek – érintés

Előző írásom témája a testvérek közötti féltékenység volt. Már akkor kitértem arra, milyen fontos a gyerekeinkkel töltött minőségi idő, amiből persze a gyerekeknek sosem elég, de a szülők idejének sajnos van határa, ha csak a munkahelyi feladatokra és a házimunkára gondolok. Júliusban azt ajánlottam, hogy töltsünk külön-külön is némi időt gyermekeinkkel (természetesen ez csak azokra a szülőkre igaz, akik több gyermeket nevelnek). Most az érintés fontosságáról szeretnék írni, újra saját kis családunkra hivatkozva.

Írta: Adél

gyermeklelekKét gyermekünk természete nagyon-nagyon különböző, amit néha nem egyszerű összeegyeztetni, de ez mindenképpen szép feladat, „édes teher” nekünk. A kisebbik, aki most 8 éves, világ életében igényelte az összebújást, simogatást, esti közös beszélgetést. Amennyire elvárja ezt, annyi szeretetet ad ő maga is nekünk, egy igazi kis szeretetbomba. Két évvel idősebb bátyja viszont már kétéves korában erősen meghúzta az én-határokat: nem volt hajlandó bárkitől puszit elfogadni és bárkinek adni. („Adj egy puszit a nagynéninek!”- ugye minden kisgyerekes szülőnek ismerős a szituáció?) Öntudatosan csak azzal került közelebbi, „puszilkodós” kapcsolatba, amikor úgy érezte, szívesen teszi azt és nem azért, mert mások elvárják. Tőlünk, a szüleitől sem fogadta/ fogadja el bármikor az összebújást. Ez néha rosszul esik nekünk, de mindig elfogadjuk a döntését és nem erőltetjük.

A gyerekek igényeit figyelembe véve közeledünk hozzájuk. Így jutottunk el addig, hogy ma már a gyerekeink kérik egyre gyakrabban hol azt, hogy a talpukat masszírozgassam, hol az arcukat cirógassam vagy éppen a hátukat simogassam. Sajnos még egyik masszázsfajtát sem tanultam meg, de szívesen elmennék a közeljövőben egy tanfolyamra. A masszázs azon kívül, hogy segít a gyerekekkel való jó kapcsolat fenntartásában, az egészségmegőrzésben is fontos szerepet játszik. A gyermek thai masszázs, Korokán masszázs, talpmasszázs mind olyan masszázsfajták, amiket a gyerekek nagyon szoktak élvezni.

A masszázsok mellett szívesen ajánlom mindenkinek a baba-mama jógát, ahol a sok-sok szeretetteljes érintésen kívül az anyuka is foglalkozhat magával, ami nem csak az alakjára hanem a kisbabás időszakban előforduló depresszióra is jó hatással van.

Végül álljon itt egy mókás feladat, ami a testi érintésen alapul és egész családot megnevetteti:
Mindenki lefekszik körben a földre úgy, hogy az egyik családtag feje a másik hasán pihen. Az első kezdi a játékot: háromszor erősen azt mondja: „ha”. A következő gyorsan megismétli: „ha, ha, ha”, utána a harmadik, és így megy körben, egymás után. A fejek úgy ugrálnak egymás hasán, hogy nem telik bele sok idő, és a „ha, ha, ha” igazi hahotává változik. (Részlet Alla Swirinskaya Energiatitkok című könyvéből)

Gyermeklélek

Mindkét gyermekünket nagy örömmel és szeretettel vártuk, ezért eszünkbe sem jutott arra gondolni, hogy nekünk is meg kell majd küzdenünk a testvérféltékenység buktatóival. „Két fiú, kis korkülönbséggel, mi baj lehetne?!”- gondoltuk naivan, de az is lehet, hogy egyszerűen elfelejtettük, milyen harcokat vívtunk mi magunk a saját testvérünkkel sok-sok évvel ezelőtt.

Írta: Adél

gyermeklelekA féltékenység tünetei elég széles skálán mozogtak- illetve, sajnos mozognak-, a fiaink között, hiszen mai napig szembesülünk alkalomadtán a ténnyel, hogy a Nagy még mindig nem fogadta el a Kicsit. Az eltelt nyolc év sem volt elég… Hiszti, veszekedés, verekedés, allergiás tünetek az ő oldalukon, értetlenség, meglepődés, tanácstalanság a mi részünkről.

A testvérek közötti harcoktól persze nem kell nagyon megijedni, ez idővel változik, csillapodik, valahol az élet hozzátartozója. Az „egykéket” sokszor halljuk sóhajtozni, hogy „Bár ne egyedül nőttem volna fel!”, testvérpárok szájából viszont nem ritka az a kijelentés, hogy „Bárcsak más lenne a testvérem, vagy a testvéremmel való kapcsolatom!”. Ha úgy fogjuk fel az életet, mint egy nagy társasjátékot, ahol nem véletlenül kapjuk magunk mellé életünk szereplőit (szüleinket, testvéreinket, szerelmeinket, gyerekeinket és így tovább), akkor sokkal könnyebben fogadjuk és dolgozzuk fel az elénk gördülő feladatokat. Ezt természetesen nem olyan könnyű egy kisgyereknek elmagyarázni, aki éppen most kapott hajba a testvérével és dühös az elszenvedett sérelmek miatt.

Nemrég jó tippet kaptunk arra, hogy mi lehetne a megoldás a problémánkra: mindkét gyereknek szüksége van arra, hogy csak és kizárólag vele foglalkozzanak a szülei. Mi eddig a közös élményekre helyeztük a hangsúlyt: nagy társasozások, családi kirándulások, filmnézés négyesben. Most már tudatosan figyelünk arra, hogy a gyerekek vágynak a csak nekik szóló, minőségi figyelemre. Ebben a rohanó világban, amikor annak is örülünk, ha a család együtt vacsorázik, nem könnyű megoldani, hogy, ha rövid időre is, de szétválasztjuk a testvéreket.

Kedves családos és családot tervező Olvasók! Csak biztatni tudom Önöket, hogy alakítsák úgy az életüket, hogy legyen idejük közös családi tevékenységre, külön-külön a gyerekekre és a társukra is! Nagy szervezést igényel, de higgyék el, megéri!

A boldogság újfajta megfogalmazása

Végtelen belső szabadság, egységérzés, az időérzék megváltozása, apró varázslat – ilyen és ehhez hasonló fogalmak köré is rendezhetjük a boldogságról való elképzeléseinket. Mindannyian korlátok közt, külső körülmények által meghatározottan, a fizikai törvényszerűségek börtönében élünk. Egyfelől.

boldogságMégis: választ adhatunk-e mi magunk azokra a kérdésekre, hogy például az életünk pusztán megtörténik velünk, vagy inkább az irányításunk alatt áll? Tőlünk függ a saját boldogságunk, vagy kívülről várjuk azt megvalósulni? Vajon mennyire befolyásolnak bennünket a körülményeink, illetve milyen mértékben határozzák meg azt, hogy képesek vagyunk-e boldognak érezni magunkat különböző, akár kritikus élethelyzetekben? Van-e lehetőségünk úgy kikapcsolni, mintegy hatástalanítani külső tényezőket, hogy belül tőlük függetlennek, szabadnak érezzük magunkat?
Amennyiben ez utóbbi lehetséges, könnyen belátható, hogy azt a paradicsomi állapotot varázsolhatjuk így magunk köré, amelyet kultúránkban – egyes filozófusok szerint éppen a művi kultúra kedvezőtlen velejárójaként – régóta elveszettnek tudunk, s amely után természetszerűen mindannyian vágyakozunk.

A paradicsomi állapot visszaálmodása

Ezt az elveszített paradicsomot, az időtlenség, a végtelenség, a halhatatlanság érzését keressük a hitben, a különböző vallási, spirituális megtapasztalásokban, a természetközeli élményekben, de még a szerelemben is. A felsorolt élményekben közös, hogy lehetőséget adnak az időtlenség megtapasztalására, az önmagunkról való megfeledkezésre, s cserében a fókuszban álló tevékenységben, vagy épp közegben való koncentrált, teljes elmerülésre.

Az évszázadokon, sőt évezredeken át a filozófia látókörében mozgó efféle teljességélmény, időtlenség-tapasztalat és az ezt eredményező boldogságérzés napjainkban a kutatás, a kísérletezés, az ellenőrizhetőség eszközeinek bővülésével, és persze nem kevésbé a lélektan tudományának immár több, mint évszázados önállósodásával egyre inkább a pszichológia érdeklődési körébe került. Az utóbbi években a fent említett jelenségek egy olyan modern fogalom köré rendeződtek, amelyet tudományos pontossággal Csíkszentmihályi Mihály pszichológus írt le, először 1975-ben. Ez a modern fogalom a flow, az áramlás-élménye.

Mit mond Csíkszentmihályi erről a flow-élményről? Mely sarkalatos pontokban határozza meg annak lényegét?
Noha kutatások szerint a flow átélésének lehetősége részben személyiségfüggő is, pontosabban vannak személyiségtípusok, amelyek alkalmasabbak az a flow megtapasztalására, az egyik lényeges dolog, hogy találjuk meg azt a tevékenységet, vagy azokat a tevékenységeket, amely vagy amelyek örömet okoznak a számunkra. Fontos, hogy ezeket a tevékenységeket külső jutalmazás, érdek nélkül is képesek legyünk élvezni.

Miből áll a flow-élmény?

naplemente-hajoAz élmény elérésének fő kritériumai, hogy legyen előttünk egy világosan meghatározott cél, a nehézségi szintet folyamatosan, kis lépésekben növeljük, tehát adjuk meg a fejlődés, valamint a folyamatos visszacsatolás, visszajelzés lehetőségét, s hogy a kihívás, a feladat nehézsége optimális legyen számunkra. Fontos tehát, hogy a készségeinkhez, képességeinkhez mérjük azt. Ezáltal elkerüljük az alulmotiváltságot, a kudarcot és az unalmat.
Az élmény fontos összetevői a koncentrálás és a kontroll érzése. Ez utóbbi azért nagyon lényeges, mert ki tudja kapcsolni az élmény szempontjából nagy akadályt jelentő aggódást, szorongást, a kudarctól való félelmet. Úgy merülünk el a nehéz, tehát kihívást jelentő, mégis számunkra teljesíthető, a képességeinknek megfelelő nehézségű feladatban, hogy közben szubjektívvé válik az idő, s órák akár perceknek tűnhetnek. Ezáltal megszűnik az ember alapvető, az időbe zárt lét következményeként jellemző egzisztenciális félelme, szorongása. Idejét végtelennek tapasztalja, mert nem tényező. Nem sürget, nem korlátoz.

A feladat, noha igénybe veszi energiáinkat, nem túl megerőltető, éppen csak annyira, amennyire ez az elmerüléshez, a koncentráláshoz szükséges, hiszen szeretjük végezni az adott tevékenységet, s a jutalom maga a tevékenység folytatása. Éppen ezért itt egy önjutalmazó rendszerről beszélhetünk, amelynek a forrása bennünk van, így kiapadhatatlan, szándékunktól függően bármikor hozzáférhető, nem kerül pénzbe, nem függ másoktól, vagy bármely külső körülménytől. Ilyen módon folyamatosan energiához jutunk „munka” közben, nem érezzük a fáradtságot. Gyakran még a szomjat, vagy az éhséget sem.

Nagyon fontos ugyanakkor azzal is tisztában lenni, hogy tulajdonképpen bármilyen tevékenység közben átélhetjük a szóban forgó élményt, érzéseket. Ezen a ponton látható, mekkora szerepe van a viszonyulásnak az életünkben. A flow fogalma leggyakrabban és tipikusan különböző művészetek, az olvasás, a tánc, a sport vonatkozásában jut eszünkbe, pedig valójában egy egyszerű rutinfeladat végzése közben is utolérhet bennünket. A tevékenység minősége határozza meg azt, hogy átéljük-e közben a flow-t vagy sem. Természetesen az optimális nehézségi fok kritériuma miatt mindenki számára más és más komplexitású tevékenység alkalmas leginkább az élmény eléréséhez, mégis, ha kötelezően végzett munkafolyamatokban is képesek vagyunk megtalálni azokat az elemeket, vagy egy új látásmód során a dolognak azt az oldalát, vetületét, amely felől szemlélve az a munka számunkra is kihívást, illetve örömet tud nyújtani, akkor képesek leszünk kizárólag a feladatra koncentrálni. Eközben máris megfeledkezünk önmagunkról, vagyis kizárhatunk mindenfajta önkritikus attitűdöt, valamint a problémákat és az aggodalmaskodást, ami a kontroll érzésének hiánya miatt lehet jelen. Ez esetben pedig akár a futószalagon végzett munka is nyújthatja bárki számára a vágyott élményt.

Nagy lehetőségek rejlenek tehát mind a szabadidős, mind pedig az általában kötelességszerűen végzett tevékenységekben is a boldogságérzés tekintetében. A legjobb, ha mindkettőre képesek vagyunk, vagyis, ha egyfelől megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyekben a leginkább kiteljesedhetünk, másfelől ha jól ki tudjuk használni a korábban kényszerűen végzett feladatokra szánt időt is némi plusz boldogság megteremtéséhez, s így nem kimerülten, kizsigerelve, hanem akár energikusan és megelégedéssel tehetjük le a lantot egy-egy teljesen átlagos nap után is.

Különösen fontos megszívlelnünk a fent vázolt lehetőségeket a fogyasztói társadalom tagjaiként. Túl azon, hogy tárgyakat halmozunk fel és gyakran azokban keresünk fogódzót, biztos pontot az életünkben, a lelki élményeket is habzsoljuk, rohanunk és újra és újra valami eddig ismeretlent, valami még jobbat keresünk.

Próbáljuk ki, milyen az, amikor megállunk, egy dologra figyelünk, minden mást félreteszünk és mélyen elmerülünk kedvenc tevékenységünk önfeledt gyakorlásában, ahogyan a napfény megmártózik a puha, tiszta víztükörben, s együtt siklik a hullámokkal, szinte eggyé olvadva velük a messze ható ragyogásban.

Zárszóként álljon itt Csíkszentmihályi egy nagyon szép és gyakran idézett megfogalmazása a flow élményéről:

„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson.“
(Csikszentmihályi Mihály)