Gyermeklélek

2
Gyermeklélek

Mindkét gyermekünket nagy örömmel és szeretettel vártuk, ezért eszünkbe sem jutott arra gondolni, hogy nekünk is meg kell majd küzdenünk a testvérféltékenység buktatóival. „Két fiú, kis korkülönbséggel, mi baj lehetne?!”- gondoltuk naivan, de az is lehet, hogy egyszerűen elfelejtettük, milyen harcokat vívtunk mi magunk a saját testvérünkkel sok-sok évvel ezelőtt.

Írta: Adél

gyermeklelekA féltékenység tünetei elég széles skálán mozogtak- illetve, sajnos mozognak-, a fiaink között, hiszen mai napig szembesülünk alkalomadtán a ténnyel, hogy a Nagy még mindig nem fogadta el a Kicsit. Az eltelt nyolc év sem volt elég… Hiszti, veszekedés, verekedés, allergiás tünetek az ő oldalukon, értetlenség, meglepődés, tanácstalanság a mi részünkről.

A testvérek közötti harcoktól persze nem kell nagyon megijedni, ez idővel változik, csillapodik, valahol az élet hozzátartozója. Az „egykéket” sokszor halljuk sóhajtozni, hogy „Bár ne egyedül nőttem volna fel!”, testvérpárok szájából viszont nem ritka az a kijelentés, hogy „Bárcsak más lenne a testvérem, vagy a testvéremmel való kapcsolatom!”. Ha úgy fogjuk fel az életet, mint egy nagy társasjátékot, ahol nem véletlenül kapjuk magunk mellé életünk szereplőit (szüleinket, testvéreinket, szerelmeinket, gyerekeinket és így tovább), akkor sokkal könnyebben fogadjuk és dolgozzuk fel az elénk gördülő feladatokat. Ezt természetesen nem olyan könnyű egy kisgyereknek elmagyarázni, aki éppen most kapott hajba a testvérével és dühös az elszenvedett sérelmek miatt.

Nemrég jó tippet kaptunk arra, hogy mi lehetne a megoldás a problémánkra: mindkét gyereknek szüksége van arra, hogy csak és kizárólag vele foglalkozzanak a szülei. Mi eddig a közös élményekre helyeztük a hangsúlyt: nagy társasozások, családi kirándulások, filmnézés négyesben. Most már tudatosan figyelünk arra, hogy a gyerekek vágynak a csak nekik szóló, minőségi figyelemre. Ebben a rohanó világban, amikor annak is örülünk, ha a család együtt vacsorázik, nem könnyű megoldani, hogy, ha rövid időre is, de szétválasztjuk a testvéreket.

Kedves családos és családot tervező Olvasók! Csak biztatni tudom Önöket, hogy alakítsák úgy az életüket, hogy legyen idejük közös családi tevékenységre, külön-külön a gyerekekre és a társukra is! Nagy szervezést igényel, de higgyék el, megéri!


hozzászólás (2)
  • Avatar

    Salome jún 17 2013 - 14:25 Válasz

    Hát én még sajnos nem láttam olyan családot, ahol ne lett volna féltékenység a testvérek között. Felnőttkorban ez persze jó esetben rendeződik és mindenki megtalálja önmagát, a saját helyét a világban és persze a családban is. Úgyhogy a káosz szerencsére átmeneti. 🙂

  • Avatar

    Ágnes jún 17 2013 - 14:48 Válasz

    Nekem ugyan még nincs gyerekem, de a tanácsot, miszerint “mindkét gyereknek szüksége van arra, hogy csak és kizárólag vele foglalkozzanak a szülei” elteszem az útravalók közé. Köszönöm!

Szóljon hozzá

Név (kötelező)

Weboldal