Plusz

Hatékony életvezetés – avagy mit ad nekünk az önismeret?

onismeretAz önismeret fontossága olyan témakör, amely napjainkban lépten-nyomon látóterünkbe kerülhet, hiszen a pszichológia témáival való naponkénti foglalkozás, kérdésfeltevés ma már közösségi szinten sem csak a tudósok, elméleti szakemberek, pszichológusok és pszichoterapeuták kiváltsága, legalábbis, ami a mindannyiunkat érintő, a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges területeket illeti. Az önismeret pedig egy olyan kulcsfontosságúnak tűnő tárgya a lélektani vizsgálódásoknak és diskurzusoknak, amely jelen kultúránkban, társadalmunkban egyikőnk figyelmét sem kerülheti el.

Pálffy Katalin megfogalmazásában az önismeret az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K.Pálffy, Bevezetés a pszichológiába, 1989. 15.p.)

Miért is olyan fontos tehát – s vegyük most a leggyakorlatibb, elsősorban az életvezetést érintő vonatkozásokat alapul – az önismeret megléte, fejlesztése?

Nem szükséges, hogy a téma elméleti szinten foglalkoztasson bennünket, az azonban minden embernek érdeke, hogy élete során a leghatékonyabb módon tudja érvényesíteni a mindennapjainak alakulásával kapcsolatos elképzeléseit, elérni céljait, megvalósítani azt az életformát, ami számára és családja, szűk környezete számára a legkívánatosabb.

Gyakori probléma, hogy erőtlennek, eszköztelennek, tehetetlennek érezzük magunkat olyan hétköznapi, akár apró-cseprő problémákkal szemben is, amelyek megoldása pedig nem kerülne sok energiába és közel sem elérhetetlen feladat – pusztán némileg több önismeretet igényelne.

onismeret2Mennyivel egyszerűbb, gördülékenyebb, sikeresebb lehetne az életünk, ha nem próbálgatnánk magunkat hosszasan, újra és újra, jó néhány kudarctól elcsigázottan, olyan területeken, amelyek személyiségünknek, készségeinknek és képességeinknek nem megfelelőek, amelyek eleve zsákutcák számunkra. Rövidebb időbe, kevesebb energiába kerülne kicsit megállni, befele nézni és azt kideríteni, hogy milyen pálya, munka, családi modell, szabadidős tevékenység, stb. az, amelyre a konvencióktól, neveltetésünktől, a társadalmi elvárásoktól kicsit eltávolodva is mélyen vágyunk és magunkhoz közelinek érzünk. Melyek azok a tevékenységek, akár pénzkereseti lehetőségek, amelyek érdeklődési körünkkel, eddig megszerzett tudásunkkal, szellemi vagy fizikai képességeinkkel, teherbíró képességünkkel harmonizálnak? A leginkább sikeresebbek, hosszú távon is hatékonyak és elégedettek ugyanis csakis azon dolgokkal, feladatokkal lehetünk, amelyek ránk szabottak. Mindenkiben rejlenek olyan készségek és kompetenciák, amelyek számára lehetőséget jelentenek mind az önkifejezésre, kreativitásunk megélésére, mind pedig a megélhetésre, az anyagi biztonság megteremtésére. Oktatási rendszerünknek sajnos a mai napig nem erőssége, hogy a tehetség kibontása, s a majdani pályaválasztás tekintetében a fenti irányelvek kellő hangsúlyt kapjanak, s a diákok megfelelő hatékonysággal találják meg és bontakoztassák ki magukban a sikeres életvezetéshez szükséges alapot és építőköveket. Egyéni szinten azonban – felismerve az önismeret szükségességét – erre minden lehetőségünk adott. Éljünk vele!

Segíts másokon, így segíts magadon!

Segítsünk, ahol csak módunkban áll, gyakoroljuk az önzetlenséget minél többször, ahol csak lehetőségünk nyílik rá! És mi feltehetően meg is tesszük ezt, számolva azzal, hogy ezáltal hatékonyan tudjuk jó irányba befolyásolni mások életét és nem utolsósorban a segítés nemes cselekedet, amelyet a társadalmunk, embertársaink is mindenkor elismeréssel fogadnak.

Segíts másokon, segíts magadon!Az önzetlen, segítő magatartás azonban bennünket sem hagy érintetlenül, ránk is éppúgy visszahat, ahogyan másokra kifejti jótékony hatását. Magyarországon talán Bagdy Emőke klinikai pszichológus, pszichoterapeuta előadásain, illetve vele folytatott interjúk során hallottam a leggyakrabban, hogy a segítő attitűd még akkor is – és rövid idő leforgása alatt is – komoly mértékben javítja immunrendszerünk állapotát, ha tudatában vagyunk annak, hogy ez így van és ezen az alapon esetleg, részben ezért is segítünk. Sőt – ami már végképp megdöbbentő eredmény -, a segítés puszta látványa, külső szemlélőként való megfigyelése is mérhető eredményt hoz a fent említettek tekintetében. Ráadásul még ha kétkedően, nem egyetértéssel szemlélnénk is az eseményeket, a negatív, vagy szkeptikus beállítódás ellenére is beindulnak a szervezetben a jótékony, gyógyító, az ellenálló képességet javító folyamatok.

A segítés tehát egyértelműen pozitívan hat az egészségünkre, például a szív-és érrendszer állapotára, és természetesen a lelki egészséget is segít megőrizni – derült ki többek között egy nemrégiben Vancouverben folytatott orvosi kutatás során.

Egy Dr. Hannah Schreier nevezetű kutató által vezetett csoport középiskolás diákok közt végzett felmérések alapján arra a következtetésre jutott – számol be a The Atlantic magazin a meglepő eredményről- , hogy azok a diákok, akik egy fél éven keresztül heti egy órában önkéntes munka keretében diáktársaiknak segítettek a tanulásban, illetve különböző művészeti és kézműves foglalkozásokat tartottak nekik, a félév végére jelentősen jobb eredményeket mutattak mind a testi egészség – koleszterinszint, vérkép, stb. –, mind pedig az általános lelkiállapot tekintetében, mint fél évvel korábban. Tovább növelte a pozitív változások arányát az a tény is, hogy az érintett diákok a helyi segítő csoportok, hálózatok munkájába, mindennapi életébe is bekapcsolódtak, s ez a fajta jelenlét a társadalom életében, a közösséghez való tartozás olyan módon is kihatott a résztvevőkre, hogy a serdülőkori szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata nagy mértékben csökkent a diákok körében, s nem mellékesen, önbecsülésük is javult, ami maga is tovább erősíti a fizikai állapotot.

Ne habozzunk hát – legfőképpen önzetlenül, de -, ha eleinte nehezünkre esne is, minél többet segíteni a körülöttünk élő embereknek, bárhol, bármikor, bármilyen tekintetben. Elég egy aprócska lépés, pár kedves szó, vagy egy fél óra minőségi idő, amikor figyelmesen meghallgatunk valakit, mert ezzel máris két emberen segítettünk. A másikon és magunkon.

Behavaztunk

Másfél méteres hó, hófúvás, ünnepi programok lefújva, majd ünneplünk jövőre.

BehavaztunkMár ha ki tudunk menni az otthonainkból. Mert jelenleg nem megoldható, kijárási tilalmat rendeltek el egész megyék területén. A szomszédos házat nem lehet megközelíteni, nem még utcányi távolságokat megtenni.
Ahol „csak” az ünnepléstől, a hosszú hétvégére tervezett kikapcsolódástól, családi kiruccanásoktól – s nem az orvosi, kórházi ellátástól – fosztanak meg az otthonunkat övező hófehér hegyláncok, ott még szerencsésnek érezhetjük magunkat. Ez esetben főzzünk egy forró teát, kapcsoljuk be a kedvenc zenénket vagy egy rég betervezett, de idő hiányában eddig mindig félretett filmet, s élvezzük a meleg szobából az ablakon át elénk táruló fehér ragyogást, ha már ezt szánta nekünk ez a furcsa, becsapósra sikerült március.

Boldog Nők Napját kíván a Napifalat.hu!

Boldog Nők Napját kíván a Napifalat.hu

Az örök nő

Föld anyácskánk újra éled,
Testében az örök nő felébred.
Tavaszra ébred ismét a világ,
Örökké csodás teste ragyog reád.

Élet és lét egyetlen női ölben.
Az anyát is láthatod a nőben,
Ő a szeretőd és minden álmod,
Életed párja Ő, ha úgy kívánod.

Leánygyermeked is egyszer felnő,
Szemed láttára bimbóból, lesz nő,
Sudár ifjú, karcsú, szende s kacér
Nő, ki hamvas, üde és még facér.

Titkon Ő az ifjak leghőbb vágya,
Szemlesütve, szerelemre vágyva.
De övé a választás legfőbb joga,
Kinek adja szép gyümölcsét oda.

Mi, örök Ádámok, csak várunk,
Hogy Évánk lehessen a párunk.
Ő legyen a végzetünk asszonya,
Hogy az édent hagyjuk érte oda.

M. Laurens