Wikipedia

A szerzőről

A kivi madarak

A kivifélék (Apterygidae) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe tartozó családja. Egy nem és öt faj tartozik a családba. Új-Zéland szigetein élnek, és erősen veszélyeztetettek. A kivi Új-Zéland nemzeti szimbóluma.

Kiwi bird - dragoart.comA kivifélék röpképtelen madarak, példányaik kifejlett állapotban 1-4 kg tömegűek, magasságuk pedig 35-65 cm között változik (a tojók nagyobbak, mint a hímek). Nincs szárnyuk, hosszú vékony csőrük van és kültakarójuk a madarak tollazata helyett inkább az emlősök szőrzetére emlékeztet. Éjszakai madarak: a nappalokat az üregük mélyén töltik, éjjel pedig az erdők, bozótos területek talajában lakó lárvákkal, rovarokkal, puhatestűekkel táplálkoznak. Életmódjuk megfelel a más földrészeken élő talajlakó éjszakai emlősök életmódjának (például a sünök). Ez azért alakult így, mert Új-Zéland szigetei már a mezozoikum vége felé (kb. 80 millió évvel ezelőtt) elszigetelődtek más földrészektől, így a később kialakuló emlősök nem juthattak el hozzájuk (néhány denevérfaj kivételével, de idővel – a ragadozók hiánya miatt – azok is feladták repülő életmódjukat). Végső soron tehát lemeztektonikai okok miatt alakult ki Új-Zéland szigetein a különleges, madarakból álló fauna.

A kivifélék példányai monogám hím-nőstény kapcsolatokban élnek, amely élethosszig tart. A madarak élettartama egyébként meglepően hosszú: néhány tíz év. A kivifélék jellegzetes K-stratégisták: ez azt jelenti, hogy viszonylag hosszú ideig élnek, kevés utódot nevelnek fel és populációik viszonylag stabilak. Ennek megfelelően a tojók egy alkalommal (a déli félteke szerinti tavasszal) 1 tojást raknak le a kb. 1 méter hosszú üregük végében. A tojás hatalmas méretű: tömege a tojó testtömegének 20-25%-a. Érdekes módon a tojáson legtöbbször a hím kotlik, mintegy 2 hónapon keresztül. A hímeknek erre a célra speciális költőtasakjuk alakult ki. Tojásaikat csak éjjel, a táplálkozásuk idejére hagyják magukra.

Távoli múlt

DNS vizsgálatok alapján a kivifélék legközelebbi rokonai nem a már kipusztított moafélék, hanem az Ausztráliában élő emufélék. Ebből az következik, hogy első példányaik a moafélék megjelenése után jelenhettek meg Új-Zélandon. Az ember (a mai maorik őseinek) megjelenéséig (kb. a 10-11. század) Új-Zéland a madarak paradicsoma volt.

A maorik néhány évtized alatt kipusztították a nagy testű, röpképtelen moafélék összes faját a szigetekről, valamint ennek a madárvilágnak a csúcsragadozóját, a hatalmasra megnövő Haast-féle sast. A kiviket ekkoriban feltehetően viszonylag kis testük és éjszakai életmódjuk mentette meg a kipusztulástól, valamint a maorik kezdetleges környezetvédelme, amivel a szigetek egyes területeit „védetté” nyilvánították (az ilyen területeken tilos volt mindenféle vadászat).

Közelmúlt és jelen

Példányszámaik akkor indultak további csökkenésnek, amikor az 19. században európai telepesek költöztek a szigetekre és számos eurázsiai állatfajt (házi- és vadállatokat, tudatosan és véletlenül) hurcoltak be magukkal, amivel alaposan felborították a szigetek ökológiai egyensúlyát. Az akkori emberek (mai szemmel nézve) felelőtlenséggel határos gondatlansága elképesztő volt: például amikor a betelepített nyulak (ragadozók híján) nagymértékben elszaporodtak, az irtásukra hermelineket, görényeket telepítettek be, ezek viszont inkább a könnyebb prédának számító, korábban ragadozót egyáltalán nem ismerő őshonos madárfajokra „kaptak rá”, sokukat teljesen kipusztítva. Ezért ma Új-Zéland erdei csendesek.

Bár egy kifejlett kivit (elég harcias madarak) csak egy nagyobb testű kutya tud megölni (amit gyakran be is következik), a leginkább veszélyeztetettek a fiatal példányok. A hermelinek, macskák és egyéb kisragadozók számára ők könnyű prédát jelentenek. A patkányok esetenként a madarak tojásait falják fel. Egyes példányok lábát pedig a más kisállatoknak kitett lábcsapdák szakítják le. A helyzetet súlyosbítja, hogy minden egyes példány halála 2-3 másikét is jelenti (többek között a fészekaljét). A fentiek eredményeképpen a kivik száma jelenleg egyenletesen csökken, az egyes populációik pedig földrajzilag elszigetelődtek egymástól.

Jövő

A jelenlegi tendenciákat tekintve a kivik a elindultak azon az úton, amelyet a moafélék jártak végig: vagyis a jövőjük nagyon bizonytalan. A jelenlegi tendenciák alapján nem érik meg a következő évszázadot. Megmentésükkel főleg kis költségvetésű öntevékeny civil szervezetek foglalkoznak, amelyek céljai elsősorban a következők:

-a lakosság felvilágosítása arról, hogy napközben elkódorgó, éjjelre kimaradó háziállataik potenciális veszélyt jelentenek a kivikre;
-a sérült és fiatal példányok biztos helyen való nevelése;
-egyes területeken, főleg az Új-Zéland körüli kis szigeteken a kisragadozók irtása ill. befogása: „kisragadozómentes” területek létrehozása érdekében. Ha a kivik fennmaradnak, akkor minden bizonnyal az ilyen szigeteken lelhetnek utolsó menedékre.

Föld órája – idén március 23. szombat, 20:30-kor

A Föld órája a WWF által életre hívott, minden év márciusának utolsó szombatján megrendezésre kerülő nemzetközi esemény, melyben arra kérik a háztartásokat és a vállalkozásokat, hogy kapcsolják le és ki a nem létfontosságú lámpáikat és elektromos berendezéseiket egy órára, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a klímaváltozás elleni cselekvés szükségességére. A kezdeményezés 2007-ben indult Ausztráliából, és 2008-ban vált nemzetközivé.

Föld órájaMagyarország először 2008-ban, vagyis a Föld Órája nemzetközivé válásának évében vett részt az akcióban. Abban az évben négy magyar város csatlakozott a világméretű kezdeményezéshez. 2009 volt a Föld Órája igazi világméretű debütálása. Közvélemény-kutatások szerint Magyarország lakosságának 67%-a hallott az akcióról, és 15%-a, vagyis mintegy másfél millió ember részt is vett benne. A világszerte csatlakozó 4000 településből 67 magyar volt, így az ország a nemzetközi élmezőnyben végzett a csatlakozó városok számát tekintve.

Idén Magyarországon a következő települések jelezték csatlakozásukat:
Alsóörs, Balatonfenyves, Balatonfüred, Budakalász, Budakeszi, Budapest, Cegled, Csesznek, Csorvás, Debrecen, Dunaszerdahely, Eger, Füzesabony, Gyöngyös, Győr, Hajdúszoboszló, Hódmezővásárhely, Izsák, Jászberény, Kaposvár, Kiskunfélegyháza, Kistarcsa, Magyarpolány, Mány, Martfű, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Nagyvázsony, Nógrádsipek, Nyíregyháza, Ostoros, Pázmánd, Porrogszentkirály, Püspökladány, Pusztaszabolcs, Sándorfalva, Sáránd, Siófok, Sopron, Szarvas, Szarvaskő, Százhalombatta, Szeged, Székesfehérvár, Székkutas, Szekszárd, Szentgotthárd, Szigetszentmiklós, Szigetszentrmiklós, szihalom, Szorgalmatos, Telkibánya, Tiszatarján, Tiszaújváros, Újkígyós, Újlengyel, Úrhida, Vértesboglár, Vértesszőlős, Veszprém, Vinár, Visonta, Zalaegerszeg

Csatlakozzon Ön is: foldoraja.hu

Föld órája Magyarország 2013

Március 21. – Napéjegyenlőség

Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.

NapéjegyenlőségA Földön a márciusi napéjegyenlőség napja általában március 21. (illetve március 20., ritkán március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt).[2] 2011-ben még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel 2012-ben szökőév lesz, 20-án reggel következik be. Ezt követően 365 napos évek jönnek, és a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2015-ben is még március 20-ára esik, nem sokkal éjfél előtt köszönt be a csillagászati tavasz. Ezután, mielőtt még újra elérné 21-ét, ismét szökőév jön, ezért 2016-ban a napéjegyenlőség március 20-án reggelre kerül vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap közép-európai idő szerint. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma.”

Az északi félgömbön tavaszi napéjegyenlőségnek, a délin őszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két féltekén ez a csillagászati tavasz, illetve a csillagászati ősz kezdete is egyben.
Az időnként előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között abból adódik, hogy a katolikus egyház annak érdekében, hogy a húsvét időpontját egyszerűbben meg lehessen határozni, a napéjegyenlőség időpontját mindig március 21-ére teszi.

A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22. (illetve szeptember 23.). Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben.